A múltkor kaptam egy érdekes kérdést:

“ Fontos-e és ha igen miért fontos a szattvikus táplálkozás az Ösvényen haladóknak?”

Szerintem igenis fontos, már ha valaki tényleg egy “ösvénynek” tekinti a jógát a spirituális kiteljesedés felé. A jóga lényege az elme folyamatainak lecsillapítása, legalábbis Patanjali, a Jóga szútrák lejegyzője szerint. De hogy jön össze az étel és az elme állapota?

A jóga szerint három kozmikus minőség hat az emberre. A Sattva, a Rajas és a Tamas. Ez a három minőség, mint egy energiaminta hat át mindent, ami létezik. Ez a három minőség megjelenik az emberben is. A Rajas alkotja az életenergiánkat, vagy pránánkat. A Tamas ad nekünk tömeget és súlyt, csontokat, izmokat, testet. A Sattva, mint fény, pedig maga az elme. Az elme természetes állapota tehát a nyugalom, a sattva, a békesség (erre vágyunk minden este, amikor végre álomra hajtjuk a fejünket). A bajok akkor kezdődnek, ha az elmébe bekerülnek a rajaszikus és tamaszikus, vagyis a nem oda való zavaró energiák. Ilyenkor leszünk gondterhesek, aggódóak, feszültek, ingerültek, agresszívak, vagy éppen depressziósok, letargikusak és fáradtak.

Az ételeknek ugyanígy megvannak ezek a minőségei, tehát amit megeszünk annak a hatása jelentkezni fog az elmében is.

  • Tamaszikus ételek azok, amelyek nehezek, vagy akár tudatmódosító vagy a tudatot elnehezítő hatásúak (pl. állott ételek, alkohol, túl nehéz, zsíros ételek, bizonyos speciális összetevők, amelyeknek a jógairodalom és évezredes tapasztalás ilyen hatást tulajdonít pl. fokhagyma).
  • Rajaszikus ételek, amelyek serkentően, izgatóan hatnak ránk (pl. csípős, túlfűszerezett, radikálisan sós, savanyú, édes stb. ételek).
  • Szattvikus ételek, amelyek könnyűek, könnyen emészthetőek, könnyűvé tesznek (tipikusan a gyógynövények, magvak, gyümölcsök, gabonák, gyökerek).

Aki valóban az ösvényen szeretne haladni, annak tehát nem elég, hogy megfelelően végzi az ászanákat. Ez is fontos természetesen, de ha belegondolunk, hogy a Jóga szútrákban összesen a 300-ból csak kettő szútra szól a testtartásokról, akkor belátjuk, hogy nem itt van a jóga lényege. Nagyon fontos tehát a megfelelő táplálkozás, ha szeretnénk elérni az elme nyugalmát.

A Hatha Jóga Pradipika tartalmaz előírásokat arra vonatkozóan, hogy mit érdemes ennie a jóginak. És most külön kiemelem a fogalmat, a JÓGINAK és nem pedig egy sokgyerekes családanyának, egy elfoglalt menedzsernek, vagy egy munka mellett a jógával barátkozó embernek.

HYP (Hatha Yoga Pradipika – Kovács Gábor fordítása)

I./61. “Kerülni kell a keserű, savanyú, sós, forró, csípős, zöldfőzelék, erjesztett és olajos, szezámmaggal kevert, mustármagos ételek fogyasztását, valamint a halat, húst, részegítő italokat, túrót, hüvelyeseket, szilvát, olajpogácsát, ördöggyökeret, fokhagymát, vöröshagymát.”
I./64. “Búza, árpa, rizs, shászti-rizs, jó gabonák, tej, olvasztott vaj (ghee), cukor, vaj, kandiscukor, méz, szárított gyömbér, az ötféle főzelék, tiszta víz – ezek a gyakorló számára jótékonyak.”

Ez a fajta táplálkozás az ún. Szattvikus táplálkozás, mégis látjuk, hogy ez a normális értelemben véve egy elég limitált tápanyagbevitelt jelent. Ez az étrend a beavatás előtt állók étrendje, akik már olyan finom rezgéseket tudnak megérezni és ellenőrzésük alá vonni a testben, amire egy normál ember képtelen.

A fent leírt táplálkozás még épp hogy csak itt tart a földön, táplálja az idegeket, de csak akkor fog téged hatékonyan szolgálni, ha már tiszták a csatornáid és korábban megerősítetted a testedet. Amíg ezt az állapotot nem érted el (lehet, hogy nem mindenkinek feladata egyébként), addig azt javaslom, hogy táplálkozz az Ayurvéda elvei szerint és kövesd a doshádnak megfelelő, az azt egyensúlyban tartó étrendet.

Akkor hogyan hozzam be a szattvát a táplálkozásomba?

A szattvát ne a fenti lista szigorú betartásával növeld (legalábbis addig, amíg vannak nagyonis anyagi feladataid pl. gyereknevelés), hanem az étkezéssel kapcsolatos gondolkodásmódod és felfogásod letisztázása által. Tiszteld meg az ételt, a testedet, mint egy templomot minden étkezés alkalmával, amikor eszel, vagy főzöl. Legyen az étkezés olyan mint egy szent rituálé. Egy áldozat, amelyben egy növény vagy egy állat életét adta neked azért, hogy Te tovább élhess.

sattvic dietA fenti lista egy csomó olyan összetevőt tartalmaz (pl. mustár, szezámmag hüvelyesek stb.), amelyek tehát az ayurvédikus táplálkozásban szerepelnek (húst mondjuk az Ayurvéda sem javasolja, de vannak esetek, amikor megengedi). Az Ayurvédikus táplálkozásról doshánként egy következő blogban fogok írni.

Addig is összefogalalásként a következőket javaslom:

  • Az ászanázás mellett kezdj el tudatosan odafigyelni arra, amit eszel. Az első lépcső a megfigyelés, vagy akár naplózása annak, hogy az adott táplálék hogyan hatott rád. Figyeld meg, mely ételek “tompítanak” be teljesen. Gondolj az ebéd utáni kómára. Ha ilyet tapasztalsz és kávé nélkül nem bírod ki a délutánt, akkor jó eséllyel volt rendesen tamaszikus az ebéded.
  • Kerüld az éttermi étkezést! Mások nem szeretetből, hanem gazdasági érdekből főznek neked. Ez eleve nem a szattvikus energiákat fokozza, hanem a Rajast. (Különösen igaz ez a gyorséttermi, futószalagon készült kajákra.)
  • Egyél élő, tehát nem ipari feldolgozású ételeket, ha lehet főzz magadnak nyers alapanyagokból és ne v/egyél meg előrecsomagolt, mélyhűtött, félkész ételeket.
  • Figyelj oda legalább arra, hogy bárki is főzött neked, legalább mielőtt nekilátsz, mondj magadban egy kis köszönetet az ételért. Ez egy kicsit fokozza a szattvikus minőséget még a legszörnyűbb ételben is.

Intuíció fejlesztése

Még egy gondolat a szattvikus tápálkozáshoz. Ha növeled az elmédben a szattva minőségét (pl. sok meditációval, pranajámával, tiszta gondolatokkal és csenddel), akkor már mielőtt beleharapnál egy ételbe érezni fogod, hogy az jó lesz-e neked vagy sem. Már ránézésre meg fogja mutatni a minőségeit, és azt is, hogy milyen hatással lesz várhatóan a testedre. Sőt, még evés közben is meg fog szólalni a hang a fejben, hogy most elég lesz és egy falattal sem többet.

Fejleszd ki ezt a fajta intuíciót magadban, ez lesz a Te legjobb iránymutatód!

F. Tóth Gabriella © 2013