Nyújtás és ízületek – jóga tévhitek

 

A mai kor gyorsfogyasztása és felszínes megközelítése alól sajnos a jóga világa sem kivétel. Nagyon trendi és divatos lett jógázni, mégis egyre több olyan tévhittel találkozom, amelyek teljesen félreviszik a gyakorlást és hosszú távon akár egészségromláshoz is vezethetnek. Most a nyújtással kapcsolatos félreértésekre szeretném felhívni a figyelmet.

Az egyik legnagyobb tévhit az az általános vélekedés, amely a jóga fogalmát a nyújtással és a hajlékonysággal azonosítja. Mivel soha sehol nem készítettek fel bennünket arra, hogy hogyan is érzékeljük testünk belső stuktúráit, így annak dacára, hogy minden jógaórán a “hallgass a testedre” a legfontosabb mantra, a valóságban mégsem reális ezt elvárni az emberektől csak úgy maguktól. Pontosan ez az, amit valamire való jóga tanárként feladatunk lenne megmutatni és érzékeltetni a tanítványainkkal, hogy hogyan tudják értelemmel és hatékonyan átmozgatni a testüket. Na persze az sem árt, ha először mi is hatékony és pontos anatómiai ismeretek birtokában tudjuk figyelni a saját és mások testét.

Az átlagember sajnos azt sem képes érzékelni, hogy hol vannak az izmai, milyen izmai vannak, hol erednek és tapadnak, milyen érzés, ha egy izom dolgozik vagy nyúlik és ezt meg még kevésbé tudja elhatárolni attól, amikor az ízület nyúlását érzékeli.

Hatékony és intenzív légzéssel és az alapvető tartások megtanításával számos modern betegség és öregkori probléma megelőzhető és még részben javítható is.

Ehhez azonban nagyon pontosan és értelemmel kell jógázni. Nem másokat másolva, hanem magamból alkotva.

Jógatanárként nekem fontos, hogy pontos és értelmes instrukciókat adjak, de még fontosabb, hogy képessé tegyem a tanítványaimat az önálló gyakorlásra és tudatosítsam bennünk, hogy hogyan tudnak ráérezni az ászanákra, hogyan tudják tesztelni a saját testérzeteiket. Honnan tudják maguknak is megállapítani, hogy izommal vagy éppen ízületből dolgoznak. Sajnos manapság ehhez a trendi jógák nagyon kevés támpontot adnak.

Világtrend, hogy ha felmegyek az internetre és rákeresek ászanákra, vagy kinyitok egy jóga divatlapot, akkor rendszerint ízületi mozgásokat bemutató jóga modelleket illetve jóga szupersztárokat találok. Kifordult könyökök, nyakak, derekak, túlerőltetett térdhajlatok és vállak, túlnyújtott SI ízület, vagy éppen olyan kivételes anatómiai adottságú emberek láthatóak, akiket nem biztos, hogy fair vagy célravezető etalonná tenni. Mindehhez járulnak az extrém diéták és az extrém gondolatok. A pozitivizmus túlerőltetése és a peace and love maszlag. Jóga szupersztárok mosolyognak ránk és hitetik el velünk, hogy ez nekünk nagyon jó lesz. Minél kacifántosabb, annál jobb. Minél ésszerűtlenebbül extrém, annál haladóbb, annál szattvikusabb. A forma diadalát hirdetik paradox módon a Patandzsali-féle befelé fordulás és a rádzsa jóga elmét lecsendesítő tanaiba burkolva.

Ezek a jóga marketing anyagok rendszerint a legkifacsarodottabb pózokat mutatják be, egyszerre definiálva a képekkel a jógát: extrém hajlékonyságot igénylő tartások, melyek boldoggá és egészségessé tesznek.

Mi sem lehetne hazugabb, mint ez az álságos formavilág, amely legalább annyira irreális mint a reklámokban a vidáman narancslevet és müzlit reggeliző kétgyerekes, kutyás, jómódú családmodell, szép és fiatal apukával és anyukával. Ezekben a jógákban talán valóban csak egy igazság van, hogy ez a világ tényleg egy illúzió, amolyan mai maya. Arról nem is beszélve, hogy ez a fajta jóga olyan kicsi, fizikiailag és anyagilag szerencsés elitre szűkíti le már képi világában is a jóga gyakorlók körét, amelybe kevéssé férnek bele a középkorúak, a kövérek, a kötött ízületűek, az idősebbek, a nem a legtökéletesebb, legarányosabb idomokkal megáldottak vagy éppen a férfiak. Ebben tényleg hasonlít a jóga a divatra. A csúcson a szűk elit egy életszerűtlen női testtípusra szabja hordhatatlan gönceit, amit lebutított formában majd a tömeg hord el.

A jóga divatlapokat figyelve teljesen természetes, hogy az óvatlan szemlélődő joggal gondolja, hogy a jóga lényege a nyújtás és abból is a minél extrémebb. Ha ezek után is elmész lelkes érdeklődőként egy jóga órára, ott sem fogsz nagyon mást tapasztalni. Különféle módszerekkel, gyorsan, dinamikusan, katonásan vagy éppen unalmasan komótosan, lagymatag zenére mozogva, csendben kipányvázva, vagy gőzgombóccá melegítve, kézzel vagy csak szavakkal beigazítva, de előbb utóbb olyan testhelyzetben találod majd magadat, amiben önkéntelenül megfogalmazódik az érzés: NYÚLOK…, ha épp ki nem nyúlok.

Hol történik a nyújtás?

Azonban koránt sem mindegy, hogy hol érzékeled ezt a nyújtást, egyáltalán képes vagy e érzékelni a különbséget az izmaid és az ízületeid nyúlása között. Az meg végképp nem mindegy, hogy maga a jógaoktató milyen ismeretekkel rendelkezik, mennyire figyel oda és képes e őszintén és helyesen visszajelezni azzal kapcsolatban, hogy hol is kellene érezni azt a bizonyos nyújtást.

Nézzük meg akkor mit jelent a nyújtás, majd azt, hogy a jóga mennyiben szól vagy szólhat a nyújtásról.

Nyújtás mint érzés

A jógaórák nem titkolt célja a befeszült életérzésből, a stresszből való kilazulás elősegítése. Ez a jóga talán legnagyobb üzenete: “Lazíts!”, és mindenki érzi, hogy ez manapság senkinek sem árt.

A nyújtás egy természetes érzés, ami akkor jelenik meg pl. amikor elfáradsz, kiengedsz, vagy amikor erőteljesebben kisóhajtod magadból a levegőt. Nyúlik, vagyis lazul a test, amikor belehuppansz a fotelbe, amikor este elnyúlsz az ágyadon, amikor hazaérkezve levágja a gyereked az iskolatáskát, vagy hazaérve a munkából lerúgod végre a magassarkút, letéped a nyakadból a nyakkendőt vagy máshogy megszabadulsz a munkához szükséges egyéb kényelmetlen státusz kiegészítőtől.

A lazulás természete, hogy magával hozza az izmok elernyedését.

A test szerkezetét tekintve a nyúlás, nyújtás ténye érzékelhető egyrészt az izmokban, másrészt az ízületekben.

Elöljáróban fontos leszögezni, hogy a jóga mozgásos része, az ászanák gyakorlása, a finomabb spirituális érzékelések befogadására szeretne felkészíteni. Ennek a folyamatnak a részeként feladata a test és azon belül az idegrendszer megedzése. Semmilyen egészségmegőrző célja nincs önmagában a jóga gyakorlásának, az pusztán egy kedves mellékhatás. Az idegek megedzésében az izmoknak van szerepe, azok tudatos mozgatásával és a légzéssel valóban fizikailag megmozgathatók és hajlíthatóak az idegszálak és kémiailag stimulálható az idegrendszer (szimpatikus, paraszimpatikus hatás).

Nyújtás az ízületekben

A nyújtás ugyanakkor érezhető az ízületekben is. Az ízületek feladata a test csontjai közötti mozgástér összekötése, és ennek megfelelően különösen a végtagok mozgékonyságának a biztosítása. Az ízületek feladata a mobilitás, és nem a stabilitás biztosítása.

A stabilitás funkciója a csontoké és az izmoké. Ennek megfelelően az ízületeket nem tanácsos súllyal terhelni, mert az ízületek nem a teherviselésre vannak kitalálva, masszív és vagy szisztematikus terhelés esetén az őket körbevevő szalagok megnyúlhatnak. A szalagok tulajdonsága, hogy csak kb. 3-4%-os nyúlásra képesek, hiányos vérellátásuk és szerkezetük miatt elég merevek az izmokhoz képest, és túlnyúlás esetén egy ponton túl nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem regenerálódnak.

Az izmok, főleg ha a belső hő hatására lazább állapotba kerülnek, sokkal hatékonyabban képesek a megnyúlásra. A jóga gyakorlatai ráadásul a hagyományos sportokkal szemben nem az izomhasat (az izom “pukliját”) erősítik, hanem az izmok teljes hosszában történő megnyújtására és erősítésére fókuszálnak (izometrikus gyakorlás versus izotónikus gyakorlás). Az izometrikus gyakorlás lényege, hogy az izom hossza változatlan marad, miközben az izom tónusba kerül, tehát így lehetőség nyílik az izom teljes hosszában történő megdolgoztatására és megnyújtására.

Emellett bármilyen izommunkát nézünk (akár izometrikus, akár izotónikus) mindig van egy főszereplő, az agonista és egy ellenlábas, az antagonista.

Egy példán keresztül

Hogy egy példával érzékeltessem, amikor például dhanurászanát végzünk, akkor az agonista a combizom és a farizom lesz, az antagonista pedig az elülső combizom. Ebben az esetben tehát nyújtás történik a comb elülső részénél.

Joggal merül fel a kérdés, hogy de ilyenkor nem a vállam nyúlik? Mert hogy sokan ott érzik a feszültséget, mint nyújtást.

A váll egy ízület, ami történetesen ennél a póznál, ha a felkart az adott legnagyobb ízületi mozgástérben hátraforgatjuk, azt hivatott elősegíteni, hogy a mellkast minél jobban meg tudjuk emelni és a kezünkkel könnyebben el tudjuk érni a bokát. Ez teszi majd lehetővé azt, hogy az egész pózt magasabbra tudjuk emelni. Izommunkával. Ehhez bele kell tolni a kezekbe a lábszárat. Ennek a hatására ugyanis a combizom mégjobban megfeszül, a farizom is mégjobban dolgozik (agonistáink, a főszereplők megindulnak), az ellenlábas elülső combizom, vagy quadriceps pedig szépen megnyúlik. Nem az ízületet terheljük tehát, hanem a megfelelő erős izmokat használjuk a pózban a nyújtás érzésének maximális megtapasztalására. Természetesen az ízületet, vagyis a vállat és a felkart ehhez a lehető legoptimálisabb mértékben hátra kell forgatni, másként szólva az ízület mobilitásának maximumát érdemes lesz kihasználni, hogy ne a vállban érezzük a feszülést, hanem a megfelelő helyen, az izmokban. A nyújtás, amit éreznünk kell a comb elülső részénél jelentkezik a legjobban. A vállunknál alig szabad erőlködést éreznünk, különben terhelni fogjuk az ízületet.

Összegezve:

Hol kell érezni a nyújtást?

Az izomban, ami jelen esetben az elülső combizom.

Mi a szerepe az ízületnek (itt most a váll)?

Az összeköttetés biztosítása, hogy minden a helyére kerüljön. Így az ízületeknél, ha a legnagyobb mozgástérben mozgatjuk át azokat, akkor kapjuk meg a leghatékonyabb összeköttetést, ami a kulcs lesz a hatékony izommunkához. Viszont még egyszer tudatosítsuk, az ízületre nem terhelünk, mert az nem arra van kitalálva.

A jóga ászanák gyakorlása során tehát mindenképpen az izmok nyújtását keressük, amikor nyújtásról beszélünk. Az ízületeknél a mobilitást szeretnék fenntartani, de azt terheléstől mentesen. A legtöbb jóga sérülés abból ered, hogy az ízületeket használjuk az izmok nyújtása helyett. Mert az izom nyújtása melósabb, mert ahhoz, hogy elérjük a nyújtást, az agonistákat, a fő mozgató izmokat még aktívabban kell haszálnunk.

F. Tóth Gabriella © 2017 Minden jog fenntartva