Eltérőek a vélemények. Vannak iskolák, amelyek már eleve több éves tapasztalatot kérnek, esetleg az oktatóképzésre való jelentkezés feltételéül szabják előzetes kurzusok elvégzését. Ennek lehet némi alapja, nem vitatom, hiszen így már csak az megy a képzésre, aki beletanult az adott iskola, rendszer szellemiségébe és “ki van próbálva”. Már “bizonyított”, hogy hajlandó áldozni időt, energiát, pénzt a tanulás oltárán. Végülis a klasszikus keleti rendszerekben is évekig ment a padlósúrolás, mielőtt az ember a guru mellé ülhetett.

Vannak, akik szerint csak az mehet képzésre, de méginkább utána különösen csak az taníthat, akire valamilyen guru, a mester, a tanára az áldását adta. Megint valahol jogos gondolat, de azt se feledjük, hogy nem könnyű ma egyáltalán igazi mestert találni. Nem rohangálnak mindenfelé megvilágosodott tanítók (bár önjelölt sok van), ugyanakkor meg, aki még nincs azon a szinten, annak az értékítéleteit mindig színezni fogja az egó. Tehát lehet, hogy nem mindig feltétlenül a Te érdekeid szerint fogja szemlélni a szituációt.

Én a jógában mindig ezt tanultam: Önállóság. Ez számomra azt jelenti, hogy az egyes számú legmegbízhatóbb, nekem a legjobbat akaró gurumat kérdezem meg, vagyis a saját belső felső énemet (a jóga nyelvén paramatman), addig legalábbis mindenképpen, amíg nincs egy megvilásodott, külső formát öltő, elérhető fizikai mesterem.

Érdekes, én anno amikor több mint 10 éve elkezdtem jógázni, egyből az alap jóga tanfolyam elvégzése után meghívtak asszisztensnek. Pakolhattam a matracokat, segíthettem az igazításoknál és be kellett mutatnom az ászanákat. Szerették a többiek, amit csináltam és így természetesen merült fel a kérdés, hogy akarok e jönni az oktatóira. Akkor még nem gondoltam, hogy erre vágynék. Szerettem jógázni, segíteni, de valahogy a meditáció, a mélyebb jógagyakorlatok még félelemmel töltöttek el. Mi lesz ha valamit látok meditáció közben? Mindig is nagyon érzékeny voltam és amikor mások beszéltek furcsa élményekről (látomások, fények, hangok), akkor még nem éreztem úgy, hogy én erre kész lennék. Nem is voltam.

7 év kellett ahhoz, hogy végül, amikor már a jóga nem is volt közel sem annyira hangsúlyos az életemben (belül viszont úgy látszik mégis hatott), a karrierváltási dilemmák közepette egyszercsak megszólalt a belső hang. “Menj el Indiába és végezz el egy jóga oktatóit!”. Megszólalt a belső guru. Teljesen egyszerű és valahogy teljesen logikátlan volt akkor ez a javaslat, de mentem vele. Tetszett. Nem tudtam, hogy ez hogyan lesz, de éreztem, hogy ezt kell csinálni.

Indiában olyan elfogadó volt az első mesterem, Bharath Shetty, hogy nem támasztott semmilyen egyéb feltételt. Egyszerűen látta, hogy lelkes vagyok és fizikailag fitt, egészséges, így elfogadott. Tudta, hogy a jó alapanyaghoz már csak a jó tanár kell. Megedzett, kemény volt (bár a későbbi mestereim fényében nem is volt annyira szörnyen szigorú, inkább precíz és következetes) és tudta, hogy a megfelelő munkával tanárt lehet faragni belőlem. Hitt bennem és legfőképpen bízott magában is.

Hit és bizalom. A belső hangod követése. Szerintem ez a legfontosabb alap egy jógaoktató tanfolyamra való jelentkezéskor. Ha azt érzed, most itt kell lenned, ha azt érzed, hogy megtaláltad a számodra szimpatikus embert, akkor menj bátran. Ne habozz. A hezitálás tönkreteszi az embert. Bízz a saját belső hangodban és bízz a tanárodban. Ha ő elfogad, akkor nincs mitől félned. Nem kell kételkedned, hiszen biztos, hogy látja benned a lehetőséget, hogy itt kell lenned most, ezen a tanfolyamon. A jóga oktatói tanfolyamra való jelentkezés nem racionális döntés, ahogy a jóga tanítása sem az, mert az szívügy kell legyen.

Én elfogadó vagyok, hiszen ezt tanultam. Annyit kérek csak, hogy legyen valamennyi jógás múltad, egészséges, fitt tested, bár az az igazság, hogy a döntő szempont szerintem az ember minősége, személyisége. A kémia, hogy mennyire tudunk egymás nyelvén beszélni. Ha túl sok tanfolyamon jártál már, ha itt is voltál jógán, meg ott is, meg minden jóga workshopot meglátogattál, amire csak el lehetett menni, ha minden jóga tanárt kipróbáltál, akit csak ajánlottak, akkor lehet, hogy a végén nagyobb a kavarodás a fejedben, mint annak, aki teljesen tiszta lappal indul.

Ha már vannak meglátásaid, tanulmányaid, akkor természetes, hogy néha meglepő lesz, amit mondok. Ez volt Bharatnál is. De a berzenkedésről hamar érdemes leszokni, mert megnehezíti a tanulási folyamatot. Ha nem tudsz teljesen tiszta, gyermeki befogadással valami újat tanulni, akkor nem vagy kész egy jógaoktatói tanfolyamra. Legalábbis nem az én jóga képzésemre. Nálam az a legfontosabb, hogy megtanulj gondolkodni, értelmezni, elemezni. Nem hinni, hanem tudni. Hányszor találkozok azzal, hogy de az xy. Jógatanár szerint így van, meg úgy van. És szerinted hogy van? Szerinted miért mondja? Szerinted igaza van? Neked logikus a magyarázata, vagy csak szajkózod valaki más véleményét dogmatikusan?

 

Összefoglalva, szerintem akkor vagy kész egy jógaoktató képzésre, ha:

  • fizikailag fitt vagy és egészséges,
  • képes vagy felvállalni a kemény munkát,
  • el tudod engedni mindazt, amit eddig tanultál,
  • nem dogmákban gondolkodsz, hanem szeretnél valóban elemző intelligenciával hozzáállni a jóga témáihoz (buddhi),
  • ha munkál benned a kíváncsiság és érteni akarod, hogy mit, miért csinálunk,
  • ha elszánt vagy és kész arra, hogy ugorj egy szintet,
  • ha nem ijedsz meg az újdonságoktól, hanem a félelmedet fel tudod váltani kíváncsiságra,
  • és ha kész vagy arra, hogy elköteleződj a tanárod mellett, a tanulás mellett és tudod tisztelni a jóga oktatódat és bízol benne, hogy a legjobbat fogja kihozni belőled.

F. Tóth Gabriella © 2014