“A tücsök egész nyáron hegedült, a hangya egész nyáron szorgosan dolgozott….”

Erről szól a híres La Fontaine mese, amelynek a modern korban számos érdekes továbbgondolásával találkoztam az interneten.

Az egyik keresztény oldalon a szívtelen hangyáról beszéltek, aki farizeus módon nem tud örülni az életnek és nem akar segíteni szegény tücsöknek, pedig az csak vidámságot és tavaszt hozna muzsijákával a mező népének. A tücsök egészen nagy szimpátiát kapott a vasárnapi iskolásoktól, mert szerintük zenélése olyan nagy örömet okozott a bogaraknak, hogy egyik nap a katica, másik nap a rózsabogár és így tovább vengégelték meg az ázó-fázó szegény szerencsétlen tücsök komát, aki végül így házalva napról-napra csak túlélte a telet a házsártos hangya legnagyobb megbotránkozására. A tücsök felmagasztalása már-már a hőssé avatásig fajult, amikor a meseváltozat szerint a tücsök tulajdonképpen jógikus sziddhiket felmutatva, még az egyébként fenevad vakond lelkét is megszelidítette hegedűjátékával, aki aztán vendégül látta őt otthonában, hogy elhúzza neki virágfakasztó tavaszköszöntőjét.

Egy másik blogon egészen mai lett a mese, mely szerint a hangyának teljesen felesleges annyit dolgoznia, mert előbb-utóbb úgyis rájön, hogy a “Ki nevet a végén?” kérdésre az állambácsi a helyes megfejtés, aki akkor is mindent visz, ha egész életedben dolgoztál érte tisztességesen (lsd. pl. Quaestor botrány).

Aztán ott voltak azok is, akik a darázsfészekbe nyúlást kockáztatva olyan felhangot adtak a történetnek, amelyben a tücskök nemzetsége teljesen rátelepedett a hangyákra, akik mindig szorgoskodtak és adtak nekik. A tücskök meg mindig csak elfogadták, majd jól leitták magukat a kocsmában. Persze legalább ott is hegedűszó mellett. Ebben a verzióban odáig fajult a mese, hogy a tücskök nemhogy megköszönték volna, de valójában inkább követelték maguknak a rendszeres hangy-apanázst és már a megszólításukra is nagyon kényesek lettek, mely szerint őket ezentúl ne merje senki “letücsközni”, mert ők kérem szépen “ízeltlábú muzsikusok”. A mese egészen drasztikus véget ért: a mezőt teljesen elborították a tücskök, kiirtották a hangyákat, majd tönkretették az egész vidéket. Esti mesének biztos nem ajánlom.

No, de ha még eddig sem nyűgöztek volna le Téged, kedves olvasó, honfitársaink kreatív meseátiratai, akkor álljon itt végezetül a kedvencem. Az idézet a beszédes demotivalo.net oldalról származik és a mese igen rövid, velős és letaglózóan korszerű tanulságát tartalmazza: “A tücsök egész nyáron hegedült, a hangya egész nyáron dolgozott. Télre mind a ketten megdöglöttek.”

Érdekes az élet. Én pusztán csak arra készültem, hogy egy kis kedvcsináló hírlevelet írjak az embereimnek a nyár közepén a szeptemberi jóga tanfolyamokkal kapcsolatban. Ugyanakkor rámtört az a dilemma, hogy milyen alapon zavarok bárkit is a pihenésében nyár közepén, és hirtelen ekkor jutott derült égből villámcsapásként az eszembe a La Fontaine mese. Gondoltam jó apropó lenne, hogy attól még hogy nyáron most szétbulizzuk, meg szétfagyizzuk, meg szét…(egyénileg alkalmazandó önpusztítást kifejező magyar ige vagy indulatszó tetszés szerint ide illesztendő) magunkat, attól még eljön a szeptember és talán jó lesz majd valami kis rendszerességet, akár egy tudatosabb élet-és mozgásforma segítségével visszacsempészni az életünkbe. Így jutottam el a fenti kis keresésig, amely aztán ahogyan látható igen nagy csavarral bővítette a megértésemet tücsök és hangya kérdésben.

De ha már ide jutottam, mert ugye alap spiri tétel, hogy semmi sem véletlen, akkor már engedtem is a csábításnak és a gondolatörvények lecsillapítása helyett inkább hagytam, hogy az ötletek nyári zivatarként záporozzanak a fejemben.

Elgondolkodtatott, hogy valójában tényleg két végletről van szó, és noha a La Fontaine mese eredeti tanulsága elég egyértelműen a hangya javára billenti el a történetet, most mégis ahogy tűnődtem, beláttam, hogy nem is olyan könnyű a rovarok közti egó párbajban kiválasztani, hogy melyik csápot emeljük végül győztesen a magasba. Vajon akkor a tücsöknek, vagy a hangyának van igaza? Melyik a helyes hozzáállás az élethez?

És hogy hogy jön mindehhez a jóga? Hát úgy, hogy a jóga nem csak ászanázás heti x-szer egy nyavalyás státusszimbólum gumi matracon, vagy éppen spiri előadások és könyvek elolvasása stb. A jóga arról szól, legalábbis nekem, hogy hogyan kerülök összhangba önmagammal és hogyan élem meg a maga legnagyobb teljességében a saját életemet.

Természetesen mindenki MÁS, és itt jön be a tücsök és a hangya. Valószínűleg mindenki egyből inkább azonosul az egyikkel vagy a másikkal. Ilyen a természetem, hangyásabb vagyok vagy tücskösebb. Lényegében mindegy. (Vagy mindenképpen bogaras:) Viszont az nagyon nem mindegy, hogy mennyire látok rá önmagamra. Képes vagyok e például magamat kihívások elé állítani? Egy kicsit visszavenni néha a nekem olyan természetes hangya vagy tücsök működésből és átkacsintgatni a másik oldalra?

Vagy éppen mennyire kövesedek bele a magam tücsökségébe vagy hangyaságába? Legbelül mennyire gondolom, hogy csak ez az egy lehetséges út van, akár önmagam számára is, és mindenki, aki másként csinálja (még én is, ha másként csinálnám) az legalábbis kicsit lúzer. Vagy mondjuk meg akarom e győzni magamat arról, hogy nekem a tücsköket/hangyákat kell követnem, mert csak ilyenek vesznek körbe, de közben érzem, hogy engem ez nem tenne boldoggá, meg nem is megy nekem? Vagy éppen mennyire lubickolok a tücsökségemben, és válok végül teljesen egoista lénnyé, aki már annyira szereti magát, hogy minden spirituális tételt a maga javára fordít, a legnagyobb önbecsapásban még azt is elhitetve magával, hogy valahol tart, pedig a valóságban az általa romba döntött hangyaéletek nélkül nem lenne sehol.

Nem lehet csak nyomni a gombot, de nem lehet csak élvezkedni sem. Tudod e látni, hogy szegény hangya csak a stabilitást keresi a létezésben, a tücsök meg az életörömöt, de mind a kettőnek mind a kettejüknél meg kellene legyen a helye. A biztonság és a szabadság nem egymást kizáró ellentétek, hanem egy ellentétPÁR, amely között kifeszül maga az élet. Biztonság nélkül nincs igazi szabadság, és szabadság nélkül nem ér semmit sem a biztonság. Különben a tücsök egész életében hegedülhet, a hangya meg szorgoskodhat, végül a nehézségek, vagy a kedvtelenség úgyis kidönti őket.

A tantrában ezt imádom. A végleteket. Hogy nem egy előre eldöntött egyensúlyba vagy moralitásba, a helyes-helytelen kizárólagos dualitásába akar megszilárdítani, hanem a két végpont közötti folyamatos egyensúlykeresésre buzdít. A tesztek sorozatán keresztül tágítja a tudatosságodat. És minden lehet teszt, főleg amit tudatosan választasz, bevállalva, hogy most a saját természeted ellenére fogsz cselekedni, kíváncsiságból. Ahol megnézheted: Tudsz e tapasztalni valami újat, valami MÁST?

A MÁS jógában is ezt igyekszem kifejezni a mozdulatok és a légzés végletein keresztül. Az intenzív lélegzet sokkal “heroikusabbá” teszi a gyakorlást még akár fizikai szinten is, de mentálisan is hoz egy MÁS állapotot. Ha az ötödik légzés végére mersz folyamatosan közeledni a tested adta lehetőségek határáig és eltáncolni a laposnak hitt Föld széléig, akkor még az, is lehet, rájössz, mégiscsak gömbölyű és ráadásul imbolygó a bolygó. Teljesen új távlatok nyílnak. Ha nincs megélve, megérezve, tudatosítva a két szél, akkor nem látjuk az egészet sem és annak a közepét, vagy egyensúlyi pontját meg pláne nem. Ha mindig csak laposan vagy egysíkúan szemlélődünk, akkor nem érzünk rá a második, harmadik és a többi dimenzióra. A jóga a tudatosságról szól, a tudatosság természete pedig a tágulás. A szerepeink szétfeszítése, a berögzött szokásaink meghaladása is ennek lehet a része, még akár olyan egyszerű formában is mint egy modern poszturális jógagyakorlás, mint a MÁS jóga közben, …ezért a MÁS jógában minden pulzál…

Itt van a jógában is a “Practice, Practice” hangya vonal, meg a “Just be” vagy másként “Being versus Doing” inkább tücsköknek. Mind a kettőnek megvannak a maga korlátai és mind a kettőnek megvan a maga szerepe. De mindenkinél.

Lehet, hogy az én mesémben tandembiciklire ülne egy rugalmas és nyitott hangya meg egy értelmes és empatikus tücsök?

Young Couple Riding On The Tandem Bicycle

Szóval ennek a mesének nem lesz most tanulsága, mindenki helyezze új dimenzióba magának a hallottakat. Aki meg tényleg szeretne jönni a szeptemberi MÁS jógára, annak talán nem kell többet ciripelnem:)

Namaste

 

F. Tóth Gabriella © 2016. Minden jog fenntartva.

MÁS Jóga Alapképzés Szeptember 

Tanulj intenzíven a jógáról MÁSként! Fókuszban a testtudatosság, az ászanák belülről való tudatosítása. Megtanuljuk a MÁS jóga 1. sorozatát, a hatékony Ujjayi légzést és beszélgetünk a jóga legalapvetőbb kérdésköreiről is. Indulj el magad felé. MÁSként.

Jelentkezés 2016. aug. 1.

Jelentkezés és további info

MÁS JÓGA ALAP