A Tapasztalás buktatói

 

Individualizált világunkban egyetlen dolog kap hihetelen figyelmet mostanában: a személyes tapasztalás. A jóga gondolatiságától sem áll távol a tapasztalat fontossága, de ha csak félinformációkat kapunk, akkor az még nem elég. Az információ hiányossága így válik könnyen a tudatlanság és a sötétség terjedésének a forrásává, mert az ördög a részletekben lakozik. Tehát nem elég a javító vagy segítő szándék, amíg nem teljes az ismeret, ez még mindig csak a pokolba vezet.

A tapasztalás megfelelő háttértudás és szakértő vezetés, mondhatnánk úgy is guru vagy mentor nélkül, parttalan, mert nincsenek benne viszonyítási pontok. Vegyünk egy egyszerű fizikai törvényszerűséget, a gravitációt. Ha jobban beleásod magad, akkor komoly fizika könyvek pontosan leírják a jelenséget, és fizika professzorok vezetése mellett még többet tudsz tanulni róla. Így tisztában leszel azzal, hogy nincs szükséged arra a tapasztalásra, hogy kiugorj a tizedikről és a saját bőrödön tapasztald meg a gravitáció erejét. Ez csak egy egyszeri tapasztalás lenne. Persze jövünk újra tehát nem gond, de azért mégis csak végzetes vagy végletes. Mint a példa is.

De gondold el, milyen felelőtlenség, ha óvodások, akik egy Ted videó megnézése után elhiszik magukról, hogy most már ők is szakértők, és feljogosítottak a “megosztásra méltó gondolatok” terjesztésére, vezetnek bele mindenféle tapasztalásba. Tudás és felelősség, no meg alázat nélkül. Persze, hogy matrica és loccsanás leszel a talajon, ha így próbálod ki az ugrást az említett tizedikről.

A tapasztalásnak tehát csak úgy van értelme, ha ezt megelőzi a tárgyi tudás és társul mellé a szakértő vezetés. Máskülönben nem túlzás, még életveszélyes is lehet. A hírhedt 2012-es New York Times cikkből kiderül, hogy volt olyan eset, persze azért ritka, hogy valaki jógaórán egy helytelenül kivitelezett ászanától agyvérzést, vagy szívrohamot kapott. Van olyan is, aki egy meditációtól, legyen az mégha ingyenes is, becsavarodik és a kórházban köt ki, vagy éppen öngyilkos lesz.

A jóga egyik definíciója az, hogy “Agni”, vagyis tűz, ami éget, tehát VIGYÁZAT! A tűz, úgy mint a kés meg az olló nem játékszer és nem gyerekek kezébe való.

Az Ashtanga jóga nyolc ága szerint a jóga ászana gyakorlását is megelőzi több minden. Nevezetesen a yama és niyama, vagyis a morális és lelki tisztaságot biztosító iránymutatások betartása. Ez garantálja azt, hogy tiszta elmével és karmikus terhektől mentesebben kezdünk bele a gyakorlásba, így kevesebb az esély a sérülésre, mind lelki, mind testi szinten.

A niyamák egyik eleme a svadhyaya, vagyis az öntanulmányozás, amelynek eleve három része van:

  • a szent iratok (Védák, Upanishadok, Puranak, Mahabharata, és a későbbi jógairodalom, mint HYP, YS, Shiv Sutra, Gherand Samhita, Yoga Vasistha stb.) tanulmányozása
  • a guruval, a személyes vezetővel való konzultáció és a személyes vezetés fontossága
  • és csak ezek után jön a személyes tapasztalás, az én-tanulmányozás, vagy belső, egyéni önismereti munka.

A tapasztalásunknak tehát ezek a viszonyítási alapjai. Amíg ez hiányzik, addig a tapasztalásunk teljesen önkényes, könnyen lehet illuzórikus, a saját lelki és karmikus terheink által színezett és kifejezetten félrevezető. Mindenki teljesen más, más karmikus felállással, más elmével, más testi adottságokkal, más-más felfogó és befogadó képességgel. A tapasztalás tehát inkább a vélemény kategóriáit tölti majd meg, hiszen szükségszerűen önkényes és szubjektív.

Nagy különbség van a vélemény és a tényeken és megfigyeléseken alapuló, így inkább úgy is mondhatnánk “tudományos”, “racionális” vagy “objektív” értékítélet között. A tudás és a tapasztalás közti összekötő kapocs éppen ezért a viveka, vagyis a megfelelő diszkriminatív készség.

Aki ezzel rendelkezik, az képes összevetni a tanultakat (az alap tudásanyagot, ami adott és amit nem kell mindig újra feltalálni, mert már leírták a téma korábbi tudorai) a tapasztalásával és legjobb esetben még ott van mellette külső kontrollnak a személyes tanító, mentor, vezető, a guru, aki ismerve a tanítvány testi-lelki-mentális komplexitását képes adott esetben az orrára koppintani és rámutatni a téves értelmezésekre. Persze az egó szeret magáról nagyot gondolni …

A fentiek fényében mindenkinek, aki bármit tanít, pláne, ha olyan témában, ami alkalmas a test és a lélek transzformatív vagy transzcendens folyamatainak befolyásálására, érdemes elgondolkoznia, hogy őszintén mennyire tud jó lelkiismerettel és egyenes gerinccel a tükörbe nézni a tekintetben, hogy mennyi igazi feljogosítottsága, tudása és ismerete van ahhoz, hogy másokat felelőtlenül a tapasztalás ingoványos aknamezőire vezessen.

Jó szem-besülést kívánok!

 

F. Tóth Gabriella 2018 © Minden jog fenntartva.